Ételallergia – amikor a tej és a tojás is veszélyes

Egyre többen küzdenek ételallergiával. Szervezetünk ilyenkor védekező reakcióval reagál bizonyos táplálékfélékre, leggyakrabban az eperre, kivire, tejre, dióra.

 

Bizonyos ételek egyes embereken “túlérzékenységi reakciót” váltanak ki, amelyet ételallergiának nevezünk. Az igazi ételallergiáknál a szervezet immun-(védekező) rendszere úgy reagál bizonyos táplálékfélékre, mintha károsak volnának. A legtöbb ételérzékenység azonnali allergiás reakció tüneteivel jelentkezik. Az immunrendszer sejtjei ellenanyagokat termelnek, hogy ezekkel védekezzenek a számára idegen anyaggal szemben.
Ez a reakció bizonyos speciális sejttípusból, a hízósejtekből egy hisztaminnak nevezett anyag felszabadulását váltják ki. A hisztamin az, amely az azonnali allergiás tüneteket okozza.
Több tényezőtől függ, hogy valakinél kialakul-e az ételallergia vagy sem, például öröklött hajlamtól, az életkortól, az étkezési szokásoktól és néha az előzőleg lezajlott fertőző betegségektől. A gyermekkorban az ételallergia 1-7 százalékban fordul elő, felnőttkorban lényegesen ritkább.
A leggyakrabban előforduló tehéntej-allergia is elsősorban a gyermekkor betegsége, mely szerencsére spontán javulást mutat az életkor előrehaladtával.

Az ételallergia tünetei

A klinikailag legfontosabb tünetek a bőrön, a gyomor-bélcsatornában (az emésztőrendszerben) és a légutakban jelentkezhetnek, csalánkiütés, ekcéma, asztma. Görcsös hasi fájdalom, hányás, hasmenés és egyéb tünetek formájában.


Allergiás reakciót okozó ételek:

A legáltalánosabb allergiát okozó ételek a következők: paradicsom, eper, málna, kiwi, tej, tojás, dió, földimogyoró, szója, kakaó, kagyló, hal.
Vannak olyan ételek,

  • amelyek közvetlenül hatva a hízósejtekre, hisztaminfelszabadulást váltanak ki. Ezek a következők: csokoládé, paradicsom, spenót, földieper, tojás, hal, kagyló, ananász, fűszerek (fahéj).
  • amelyek már maguk is hisztamint és egyéb olyan anyagot tartalmaznak, melyek képesek beindítani az allergiás reakciót. Ezek a következők: csokoládé, paradicsom, földieper, kagyló, rebarbara, sajt, sonka, kolbász – szalámifélék, hering, makréla, tőkehal, tonhal, paprika, dió, bor, savanyú káposzta.
  • élelmiszereink nagy része iparilag tartósított, illetve színezőanyagot, ízesítőanyagot is tartalmaz, amelyek nem ritkán maguk is allergiás tüneteket okozhatnak. A színezőanyagok a következők: E102, E107, E110, E122, E123, E124, E128, E151. Az ízesítőanyagok: cinnamát (fahéj), anethol (igazi édesgyökér), vanília, eugenol (szegfűszeg), menthol. A tartósítószerek: E311, E320, E321. Az aromák: E620, E625, E626, E629, E630, E633.
  • Számos országban, jelenleg Magyarországon is megköveteli a törvény, hogy feltüntessék az árú címkéjén, ha e hatóanyagok közül bármelyiket felhasználták az étel tartósításához vagy a fenti jelöléssel, vagy a megfelelő kémiai névvel. Ez azért fontos, mert az arra érzékenyek eldönthetik, hogy fogyaszthatják-e az adott élelmiszert.

Kezelési módszer

Az ételallergia kezelésének leghatékonyabb módja, ha a kiváltó anyagot kiiktatjuk az étrendből. Ez nem minden esetben könnyű.
Első lépésben – mely a legnehezebb feladat – azonosítani kell a feltételezhetően allergiát okozó anyagot.
Második lépésben pedig ki kell iktatni ez(eke)t az anyagokat az étrendből. Ez nagyon nehéz egy táplálékallergiával foglalkozó orvos tanácsa és jóváhagyása nélkül, valamint akaraterő hiányában, hiszen talán az ember éveken át vagy egész életében be kell, hogy tartsa az orvosi tanácsot.

Vigyázat!

Ha valamilyen táplálékallergiája van, az azzal készült ételeket sem fogyaszthatja! Pl. tejet illetve tejport tartalmazhatnak a kekszfélék, a párizsi, a virsli, a kifli, tojást a sütemények. Ezeknek a fogyasztását is kerülni kell! Előfordulhat az is, a tojásallergiás a csirkehúsra is allergiás reakcióval felel! A méz illetve bizonyos gyógyfüvekből készült teák a pollen-érzékeny betegekre lehetnek veszélyesek, virágpor-tartalmuknak köszönhetően.
Ha a diéta önmagában elégtelennek bizonyul, a gyógyszeres kezelés jöhet szóba, melynek az allergiás reakció gyors és hatékony megszüntetésére kell irányulnia. Ennek a feltételnek könnyen adagolható, más gyógyszerekkel együtt adható, mellékhatások veszélye nélkül alkalmazható második generációs antihisztaminok felelnek meg leginkább.